Minden, amit tudnod kell a DC Infinite Frontierről

2021. január 18., hétfő


Hamarosan új korszak kezdődik a DC Comics történetében, amikről már korábban is rengeteg pletyka és fals információ terjengett a neten. Annyi izgalmas dolog történik most a kiadó háza táján, hogy még nekem, hardcore képregénykockának is nehezemre esik követni az eseményeket és naprakésznek lenni minden téren. Épp hogy csak véget ért a
Dark Nights: Death Metal és elkezdődött a Future State nevű két hónapos event, de már előtte elkezdték beharangozni a folytatást. Ez pedig nem más, mint az Infinite Frontier, magyar fordításban a Végtelen Határ, amivel beigazolódott a fentebb említett pletykák közül az egyik legizgalmasabb. Mégpedig az, hogy valóban omniverzum lesz a DC multiverzumából, ám mielőtt továbbmennénk, nem árt tisztázni, hogy mit is jelent ez pontosan. Előre szólok viszont, hogy ha nem mozogsz otthonosan a képregények világában, akkor semmit sem fogsz érteni ebből a cikkből.

Az omniverzum lényegében multiverzumok végtelen számú halmaza. A DC világában eddig 52 Föld létezett párhuzamosan, valamint azok rémálom verziói a sötét multiverzumban. Azonban a Dark Nights: Death Metal eseményei során ez megváltozott, és a kiadó korábbi kontinuitása összeolvadt a jelenlegivel. Ez azt jelenti, hogy mostantól a Flashpoint előtti és utáni összes történet számít, beleértve a Post Crisis és Pre-Crisis sztorikat is. Más szóval a DC több, mint 80 éves fennállása során kiadott összes sztori kánon, mindegyik megtörtént valahol a végtelen omniverzumban, akkor is ha, közülük bármelyik üti a másikat. Emellett az összes krízis hatását eltörölték. Mi emlékszünk rájuk, valószínűleg a karakterek is, viszont mindez már a múlt. Irány a jövő, a végtelenbe és tovább! 


Az
Infinite Frontier ötletét elsősorban a főként Flash képregények révén ismert Joshua Williamsonnak köszönhetjük, aki nemrég egy Youtube interjú során nyilatkozott arról, hogy mi is pontosan ez az egész. Ebből nem csak azt tudtam meg, hogy az író a legjobb arc a világon, de azt is, hogy a legtöbb pletyka csak részben fedi le a valóságot, és többnyire erősen eltúlozták a dolgokat. Kezdjük mindjárt azzal, hogy az Infinite Frontier nem egy reboot. Minden halad tovább szépen a saját medrében, ami most a 67. számnál tart, az holnap a 68.-al folytatódik, és így tovább. Lényegében olyasmi lesz ez, mint a DC Rebirth volt 2016-ban, bár tagadhatatlan, hogy az Infinite Frontier esetében sokkal komolyabb változásokra kell számítani. Ám nem írják át a karakterek történetét és nem teljesen új alapokról kezdenek, mint ahogy az New 52 esetében történt 2011-ben. Hogy Williamson szavaival éljek, ez inkább amolyan vérfrissítés, mintsem reboot. 

Az író eloszlatta továbbá az egyik legkomolyabb tévhitet, mégpedig azt, hogy a kiadó képregényei mostantól teljesen kukába hajítják a kontinuitást, és hogy a különböző címek eseményei többé nem hatnak ki egymásra:
"Meg akartuk mutatni, hogy a DC továbbra is egy egység, egy univerzum, ami halad előre. Rengeteg király, nagy volumenű dolog van készülőben, de mindez továbbra is egy nagy egész, ami összeköti a sztorikat és a karaktereket."
Való igaz azonban, hogy mostantól lazábban veszik majd az ilyesmit:
"Ha valamelyik írónak van egy jó sztorija, többé nem mondjuk neki, hogy nem lehet, mert ez, vagy az történt a karakterrel egy másik képregényben. Ha el akarsz mesélni egy történetet, írd meg, aztán kitaláljuk, hogy az miképp fér bele a jelenlegi kontinuitásba".
Mindez nagyobb szabadságot enged majd az íróknak, ráadásul lehetőségek végtelen tárháza nyílt meg azáltal, hogy az összes korábbi történetet kanonizálták. Így most rengeteg kultikus sztorihoz vissza lehet nyúlni, amikkel a modern képregények lapjain ismét el lehet játszani. Sőt. Sok karakter feltámasztását is tervezik, akik onnan folytatják életüket, ahol az évtizedekkel ezelőtt véget ért valamelyik krízis miatt. Azért lássuk be, ez egyáltalán nem hangzik rosszul! 


Komoly változások várhatók a szerkesztőségben is, melyek közül az egyik leglényegesebb, hogy Grant Morrison búcsút int a kiadónak. Az író az elmúlt 25 évben rengeteg munkát fektetett a DC világának építésébe, így ezzel most hivatalosan is lezárul egy korszak. Az utolsó két képregénye március 9-én jelenik meg, ezek pedig nem mások, mint a The Green Lantern Season Two #12, valamint a Wonder Woman Earth One Vol. 3. Szerencsére azonban érkezik az utánpótlás, ugyanis rengeteg új író csatlakozik a kiadóhoz, akik valószínűleg új, soha nem látott irányba viszik majd el a DC Univerzumot. Williamson részben a friss hús érkezésére gondolt "vérfrissítés" alatt, a bejelentett nevek között pedig valóban akadnak izgalmas tehetségek, akik már más kiadóknál is bizonyítottak. 

Változások várhatók továbbá a formátumban és a megjelenési tervben is. A kiadó húzócímeinél sok esetben két szám is megjelent havonta, ez az Infinite Frontier kezdetével lecsökken havi egyre. Cserébe viszont magasabb oldalszám várható, egy füzet kb. kétszer olyan vastag lesz, mint eddig. Kisebb lesz a választék is, eddig összesen 17 folytatásos sorozat szerepel a megjelenési listájukon és 5 limitált széria.

Ezek a legfontosabb információk az Infinite Frontierről, bízom benne, hogy sikerült eloszlatnom a kételyeket és a tévhiteket. Őszintén szólva eleinte én is tartottam az egésztől, most viszont már sokkal inkább izgalommal nézek a relaunch elé. Az új korszakot megnyitó, 64 oldalas Infinite Frontier #0 one shot március 2-án jelenik meg.

Batman Beyond Vol. 2: Rise of the Demon by Dan Jurgens

2021. január 12., kedd


Mikor pár hónappal ezelőtt belekezdtem Dan Jurgens Batman Beyond sorozatába, nem hittem volna, hogy egyszer majd negatív kritikát fogok írni róla. Az erős első volume után a másodikat sajnos óriási csalódásnak éltem meg, pedig mostanáig dicsértem mindent az oldalon, amit olvastam az írótól. Hiszen úgy ismertem meg, mint a plot twistek mesterét, aki olyan csavarokkal áll elő a semmiből, hogy néha konkrétan felkiáltottam meglepetésemben. Ennek fényében meglehetősen kiábrándító volt a Rise of the Demon című kötet, melyben a sztori egyenesen a nonszensz kategóriába esik, és aminél sokkal, de sokkal többet vártam volna Jurgenstől. Amit pedig pláne nem értek, hogy többnyire meglepően pozitív értékeléseket kapott ez a képregény, vagyis a legtöbb rajongó nem látta - vagy talán nem akarta látni azokat a hibákat, amikre én most mindjárt rávilágítok. A kötet #6-tól 12-ig tartalmazza a 2016-os Batman Beyond sorozat számait. VIGYÁZAT, SPOILER VESZÉLY!

Igazság szerint a történet nem is indult rosszul. Terry fogadalmat tesz, hogy megpróbál egyensúlyt hozni kettős életébe, és nem hagyja, hogy Batman feleméssze őt. Ám szinte azonnal kiderül, hogy ez nem lehetséges: Miközben ő a vészjelzésre fittyet hányva éppen szíve hölgyével múlatja az időt, az Orgyilkosok Ligája kis híján végez Barbara Gordonnal. Terry a kissé megkésett mentőakció után útnak indul Tibetbe a korábbi volumeból ismert kísérleti Batman szerkóban, hogy szembeszálljon az orgyilkosok vezérével, a halhatatlan Ra's al Ghul-al. Amit viszont nem tud, hogy Bruce fia, Damian Wayne vette át Ra's helyét a Liga vezetőjeként, ráadásul az említett ruha sem veszélytelen: Egy mesterséges intelligencia kapott helyet benne, amit egyetlen dologra programoztak: Hogy teljesítse a küldetést, bármi áron. Akkor is, ha a viselője képtelen rá, vagy valamilyen oknál fogva ellenáll. Bruce Wayne attól fél, hogy a szerkó akár meg is ölheti Terry-t, ezért utána ered, hogy megakadályozza a Damiannel való összecsapást... 


Ez eddig tagadhatatlanul remekül hangzik, ám innentől brutális zuhanórepülésnek indult a történet. Kiderült, hogy Damian célja nem más, mint hogy beteljesítse Ra's al Ghul tervét, vagyis "megtisztítsa" a Földet úgy, hogy kiirtja az emberiség nagy részét, hogy aztán a túlélők újranépesítsék a bolygót. Mindehhez van egy adag túlméretezett rakétája is, Bruce és Terry pedig mindenáron megpróbálják megakadályozni, hogy élesítse azokat. 
Fény derült továbbá arra is, hogy Damian szándékosan csalogatta oda őket, és ez az első teljesen érthetetlen pont számomra. MIÉRT? Azért, mert igazából titkon végig arra vágyott, hogy megakadályozzák a tervét, vagy azért, hogy fitogtassa erejét az apja előtt, esetleg mindkettő? Egyik válasznak sincs értelme, főleg hogy Damian nem egy Jokerhez hasonló, feltűnési viszketegségben szenvedő őrült, akinek mindenáron közönségre van szüksége. De a legrosszabb csak ezután jött.

Damian ugyanis a harc kellős közepén egyszer csak rájött, hogy valójában szereti az apját, és hogy talán mégsem a lehető legjobb ötlet kiirtani a Föld népességének kétharmadát. Igen, szó szerint így, a semmiből, bármiféle logikus magyarázat nélkül. A végén összeborulnak, mintha mi sem történt volna, és megbeszélik, hogy egy nap majd talán ismét vállt-vállnak vetve küzdenek. Itt a vége, fuss el véle. 


Szóval azt kell mondjam, hogy ez volt az egyik legrosszabb DC történet, amihez az utóbbi időkben szerencsém volt, pedig tagadhatatlanul voltak itt jó ötletek is. Többek között az, hogy ez a sztori egy korábbi plot hole befoltozását tűzte ki elsődleges céljaként: Kiderült, hogy Damian Wayne létezik a Batman Beyond idejében, valamint azt is megtudtuk, hogy miért nem ő rohangászik fekete piros denevérjelmezben Terry helyett. Emellett nekem tetszett, ahogyan az író rávilágított arra, hogy akárki is hordja a Batman jelmezt, az egészen egyszerűen nem élhet normális életet. Épp ezért nagyon sajnáltam, hogy ez a gondolatmenet félbe lett hagyva egy totál értelmetlen és felesleges összecsapás miatt. A befejezés pedig olyan szinten hazavágta az egészet, hogy az már konkrétan dühítő. Végig vártam a Jurgenstől megszokott, jól irányzott, váratlan csavart, ehelyett a létező legrosszabb finálét kaptam, amit képregényekben valaha láttam. Egyébként azt sem értem, hogy Bruce miért nem tépte le Terry fejét, amiért a nemtörődömsége kis híján Barbara életébe került, de sajnos ez a legkisebb gond ezzel a sztorival. 

Szerencsére legalább az artwork rendben volt, ha már a történet nem. Bernard Chang rajzai remekül illenek a Batman Beyond világához, Neo Gotham pedig továbbra is látványos, retro-futurisztikus színekben pompázik. Ez viszont önmagában sajnos kevés, és aligha tudta megmenteni a képregényt.

Ha ez lett volna az első találkozásom Dar Jurgens munkásságával, vagy a Batman Beyond képregényekkel, akkor lehet, hogy soha többet nem kísérleteznék egyikkel sem. Mivel viszont tudom, hogy az író tud ennél sokkal többet is, ezért mindenképpen adok még egy esélyt a sorozatnak. Bízok benne, hogy ez volt a mélypont, és hogy innen már csak felfelé van.