Nightwing Vol. 2: Rough Justice by Chuck Dixon

2021. május 11., kedd


A múltkori Red Hood cikk után úgy döntöttem, hogy ma az egyes számú Robinnal foglalkozunk - vagyis csak VOLT Robinnal, hiszen Nightwing karakterének épp az a lényege, hogy már rég kinőtte a piros-zöld szerkót és a rövidnacit. Míg Dick Grayson egykor Batman szárnysegédje volt, felnőttként már simán kezdett önálló akciókba, és legalább annyira ütős bűnüldöző vált belőle, mint egykori mentorából. Sőt, sok tekintetben túl is szárnyalta őt: Batmannel ellentétben ugyanis nem hagyta, hogy a gyerekkori traumái határozzák meg, és mindent egybevéve egy laza, szimpatikus és hihetetlenül szerethető karakterré nőtte ki magát. 

1996-ban Chuck Dixonnak köszönhetően Nightwing saját folytatásos képregénysorozatot kapott, melyben az író átemelte a karaktert a modern korba, és megalapozta mindazt, amiért ma is bármikor szívesen olvasunk róla. A széria első kötetéről már volt szerencsém kritikát írni az oldalon, a második után pedig egyre inkább az a véleményem, hogy a DC valaha volt egyik legjobb és legélvezhetőbb sorozatával van dolgom. 


A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az előző kötet véget ért. Továbbra is korrupció és bűnözés mételyezi Blüdhavent, ami ráadásul a legbefolyásosabb tisztségek képviselőitől egészen az utca söpredékéig burjánzik lefelé. Dick eldöntötte ugyan, hogy rendet tesz a városban, ám hosszú út vezet még a célig, ami ráadásul álmatlan éjszakákkal és temérdek bunyóval van kikövezve. Emellett valamiből élnie is kell, így egy rendőrök körében kedvelt kocsmában vállalt nappali műszakot, ami a legelőnyösebb pozíció, ha az ember egy jó fülesre vágyik. Mindeközben egyre nehezebben tartja titokban kettős életét a lány előtt, akitől a lakását bérli, így hát nincs mese, neki is kell egy saját denevérbarlang. És ha mindez nem lenne elég, váratlanul Batman is felbukkan, hogy besegítsen a portyázások során, de leginkább azért, hogy szemmel tartsa őt...

Ezeken az oldalakon kiemelten fontos szerepet kap Batman és Nightwing szokványosnak semmiképp sem nevezhető kapcsolata. Dick ugyanis magának és egykori mentorának is be akarja bizonyítani, hogy egyedül is megáll a saját lábán, és nincs szüksége rá, hogy ismét a Dinamikus Duó része legyen. Emellett arra is rávilágít a kötet, hogy Dick sokkal lazább ugyan Batmannél, de tud az ő módszereivel is élni, ha a helyzet megkívánja. Más szóval ő is képes félelmet kelteni a gazfickókban, és ehhez óriási denevérnek sem kell öltöznie. 


Nightwing számos izgalmas ellenféllel összeakasztotta bajszát ebben a gyűjteményben, melyek közül továbbra is Roland Desmond, más néven Blockbuster a legfontosabb. Desmond egyébként kifejezetten félelmetes karakter, aki a nyers erő mellett komoly intelligenciával is rendelkezik, és pontosan tudja, hogy sem Batmant, sem pedig Nightwinget nem szabad alábecsülnie. Emellett felbukkanak olyan ismertebb karakterek is, mint Scarecrow, Man-Bat és Deathstroke, Dixonnak pedig minden összecsapást sikerült piszok izgalmassá tennie. 

Mégis talán ami a legnagyobb erőssége a sorozatnak, az a tudatos építkezés. A cselekmény gyönyörűen, olykor több szálon, de mégis követhetően halad előre számról számra, ahogy azt kell. Elvégre hiába a szerethető főhős és hiába pakolnak tele közönségkedvenc gonosztevőkkel egy képregényt, ha az egész egy merő katyvasz, és sehová sem vezet. Dixon ellenben láthatóan remekül eltervezett mindent előre, ha pedig mégsem, és csak úgy menet közben rögtönzött, akkor mindez csak még zseniálisabb. Nyilván vannak ennél sokkal fontosabb és grandiózusabb DC sztorik is, de talán épp azért jó mindez, mert az író semmi igazán nagy dolgot nem akart. Csak egy ütős, akciódús képregényt, ami első oldaltól az utolsóig kikapcsol és szórakoztat. És hogy mindez sikerült-e? Abszolút. Az egyszerű és nagyszerű recept egyik mintapéldája ez a sorozat, ami mindemellett okosan elhintett plot device-okkal operálva tartja fent az érdeklődést. 


Az artwork még mindig totál '90-es évek, ami szerintem továbbra is remekül passzol Nightwing karakteréhez. Viszont most feltűnt, hogy Scott McDaniel rajzstílusa akkor igazán élvezetes, ha nem panelenként próbáljuk meg elemezni, hanem oldalanként, a teljes összképre fókuszálva. Vannak furcsán megrajzolt arcok, + egy két dolog, ami kifogásolható mai szemmel, de közben mégis kellemes érzés kézbe venni a képregényt, más szóval jó ránézni. 

Mi tagadás, nagyon szívemhez nőtt ez a sorozat, és alig várom, hogy folytassam. Tudni szeretném mi minden vár még Nightwingre Blüdhaven bűnös városában, hogy mi történik az ellenségeivel, és hogy Dixon vajon milyen népszerű karaktereket vont még be ebbe a nagyszerű szériába. Részemről jár az öt csillag!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése